Sodronykötél (drótkötél)

Acél, vagy más fém szálaiból készített sodrat. Nagy szilárdságú, vékony elemi szálakból áll. Az elemi szálakat 10-12 mm átmérőjű  hengerelt huzalból hideg megmunkálással (hengeren való áthúzással) gyártják, így felületük keményebb és szakítószilárdságuk  nagyobb lesz. Az acél sodronykötelet sodrógépen állítják elő. A sodrás technikájának és a sodronykötél keresztmetszetének  változtatásával az idők folyamán sokféle szerkezetű és tulajdonságú típus alakult ki.

Milyen területeken alkalmazzák elsősorbana sodronyokat?

  • Fakitermeléseknél használatos sodronykötelek,
  • Kőbányákban használatos sodronykötelek,
  • Sodronykötelek a hajózáshoz,
  • Munkagépek sodronykötelei,
  • Felvonó sodronykötelek,
  • Halász sodronykötelek,
  • Emeléstechnikában,
  • stb.

Fajtái a sodrás technológiája szerint:

Egyszer sodrott kötél, (pl: DIN-3052, 3053) amikor a huzalok vagy elemi szálak egy acélmag vagy kenderbetét köré egy vagy több rétegben helyezkednek el. A sodrott rétegek lehetnek azonos, vagy váltakozva ellenkezősodrásirányúak.

Kétszer sodrott kötél. (Pl.:DIN- 3054, 3055, 3060). Elemi szálait először pászmává, majd a pászmákat kötéllé sodorják. A pászma egy huzalnyaláb, amelyben a huzalok egy vagy több sorban helyezkednek el. A kétszer sodrott kötél lehet:

Hosszsodrású, ha a pászma sodrása a kötélben és a huzal sodrása a pászmában egyező irányú. Az ilyen kötél hajlékony, de erősen vetődik, hurokképzésre hajlamos és terhelve nagymértékben forog. Inkább olyan kötélként használható, amelynek a két vége szorosan le van fogva.

Keresztsodrású, ha a pászma sodrása a kötélben és a huzal sodrása a pászmában ellentétes irányú. Az ilyen kötél csak kismértékben vetődik, kevésbé forog és merevebb. Darukon csaknem kivétel nélkül keresztsodrású kötelet használnak.

Pászmaspirális (forgásmentes) kötél, a pászmákból egymás fölé sodort rétegek váltakozva kereszt- és hosszsodrásúak.

Kitekeredés- (szétbomlás-) mentes kötél; ezt úgy sodorják, hogy az elemi szálakat hidegen előre spirálisra alakítják és sodrógépen pászmává rendezik. Az ilyen kötél szálvégei szálszakadás esetén nem ugranak ki.

Laposkötél (szalagkötél); úgy állítják elő, hogy négypászmás acélköteleket egymás mellé varrnak.

Zártkötél, ha az egyszer sodrott kötél külső rétegét Z alakú idomhuzalokból vagy trapéz keresztmetszetű elemi szálakból
készítik, ezek a kötél külső felületén réteggé sodorva egy teljesen zárt, sima hengerfelületet képeznek.

Seale – kötél: pászmáiban a belső réteget vékonyabb, a külsőket vastagabb acélhuzalokból sodorják. A külső sor huzalai az alatta levő sor huzalaihoz képest mindig ugyanabban a helyzetben maradnak a kötél egész hosszában, és a pászmák elemi szálai nem keresztezik egymást. Így nincsenek nagy igénybevételű pontszerű felfekvésű helyek, mint pl. a keresztsodrású
kötélnél.

Warrington – kötél hasonló sodrású, mint a Seale – kötél, de a pászmákban a vékonyabb és a vastagabb elemi szálak egymás mellett vannak.

A sodronykötél igénybevétele ill. rendeltetése szerint lehet:

  • Futókötél, amely üzem közben a terelőelemeken áthaladva a hajtogatások miatt jelentékenyebb hajlító igénybevételt szenved. Ilyen a daru-, felvonó-, aknaszállító és csörlőkötél. Futókötelekként általában keresztsodrású köteleket használnak, mert az egyes elemi szálak lefogása sűrűbb, a kötél merevebb és a kisodródásra kevésbé hajlamos. Olyan daruknál, ahol a teher egy kötélen függ, a sodródás, forgás nem engedhető meg, a pászmaspirális kötelet hasznlják.
  • Állókötél, amelyen nyugvó vagy mozgatott teher függ, és főleg húzásra van igénybe véve, pl. kötélpályák, kábeldaruk, hidak
    állókötelei, oszlopok kihorgonyzó kötelei. Az állókötelek két vége le van fogva, így a kisodródás nem lehetséges. Az acél sodronykötelek felhasználásaval, méretezésével, kiválasztásával, megrendelésével kapcsolatos irányelveket szabványok rögzítik. A szabványok tartalmazzák az egyes kötélszerkezetek szabványos keresztmetszetét, és elnevezését is. A kötél a
    terelésekor (korongon) vagy tárolásakor (dobon) hajlítást szenved, és így a külső elemi szálakban annál nagyobb feszültség
    keletkezik, minél kisebb a korong, vagy a dob átmérője. A szabvány a korong vagy a dob átmérőjét mindig a kötélátmérőnek megfelelően adja meg. A kötél élettartamát a használat folyamán, ill. üzem közben fellépő igénybevételek, kopások mértéke szabja meg. A kötelet cserélni kell, ha eltörött huzalainak száma a szabványban meghatározott mennyiséget túllépte. Ki kell  cserélni akkor is, ha bevágódás, gyűrődés, vagy hurok képződik rajta.

A kézi fonású drótkötél előállítása Albert bányatanácsos nevéhez fűződik, aki 1834-ben szabadalmaztatta eljárását. A drótkötelet először a Harz – hegységben lévő Clausthali Ferenc Ágoston aknában használták. Nem sokkal utána 1837-ben Selmecbányán fontak először gépen drótkötelet, egy bécsi gyártmányú Wurm – féle kenderkötélfonó gépen. A drótkötél, mint hajlékony és nagy  teherbírású, ezenkívül könnyű és nagysebességű mozgásra alkalmas vonóelem szinte forradalmasította a korabeli aknaszállítást és emelőgép gyártást. Azóta gyártása óriási fejlődésen ment át, használata pedig a szállításnak majdnem minden területére kiterjed.

Mennyire volt hasznos a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés / 5. Értékelések száma: